19.rész

- Mit akarsz még Adam? - kezdtem felé közeledni.

- Ne menj el! Nem akarom, hogy ne legyél velem. Hiányoztál Hope! - mondta.

- Ne haragudj Adam, de egyedül kell lennem! Sajnálom…-futottam el előle.

Visszafutottam a hotelhez, mikor megláttam, a hotel mögött egy kis parkot. Mivel már kezdett sötétedni, és a park üres volt, ezért bementem. Leültem egy padra és elkezdtem gondolkozni, hogy mit is tettem.

- Mi lett belőlem? - beszéltem magamhoz.

Hallottam lassú lépteket felém közeledni, ezért hátrafordultam.

- Mit keresel te itt? Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – Néztem Kevinre, aki egyre lassabban jött.

- Hope! Beszélnünk kell! – mondta és leült mellém a padra.

- Szóval? Mondhatod! – néztem rá dühösen.

- Nem akarom, hogy legyen közted és Adam között bármi is. Nem akarom, hogy hozzád érjen.

- Miért számít neked ez? Kevin, barátnőd van! Megcsaltad, de attól még van! Miért jó ez neked? Hogy még többen akarjanak? Nem veszed észre mit művelsz? – üvöltöztem vele.

- Te ezt nem érted!-mondta nyugodt hangon.

- Mi az, hogy nem értem? Miért vagy vele akkor ha megcsalod? Miért ülsz itt egyáltalán?-csak jöttek a kérdések a számon keresztül. 

- Hope...-kezdte el és a szemeimbe nézett, amitől kihulltak a könnyeim. - ...ez az egész helyzet nagyon bonyolult. Ezért nem értheted. 

- És ha meg akarom érteni?

A kérdésemre nem adott választ. Pár percig elmélyedtünk egymás szemeiben, majd megcsókolt. Nem akartam tiltakozni. Nem akartam magamnak hazudni. Ő az akiért bármit megtennék, miért kéne saját magamat átvernem, hogy nem szeretem őt? A csókjaink egyre vadabbak és szenvedélyesebbek lettek. Elhúzódtam Kevintől, majd felálltam. Megfogtam mindkét kezét és a szemébe nézve felhúztam a padról. A hotel szobába mentünk, ahol nem érdekelt most, hogy ki van benn és ki nincs. Beléptünk, de senki nem volt benn. Amint becsukta az ajtót, elkapott egy érzés, ami kényszerített, hogy megcsókoljam. Csókolózva mentünk be a szobámba, ahol kulcsra zártuk az ajtót, majd együtt az ágyra dőltünk. Levette rólam a felsőt, majd szép lassan puszilgatni kezdte a nyakamat. Amennyire ment lejjebb az apró, finom puszijaival, annyira gyorsult a légzésem. Mikor már a csípőmnél járt abba hagyta a puszikat és szép lassan levette a nadrágomat. Újabb puszikat adott, ezúttal megint a nyakamra. Kívántam őt. Nem bírtam ellenkezni, de nem is akartam. Csak a pillanatnak életem ott és akkor. Levette a saját nadrágját is, így mindketten fehérneműben feküdtünk az ágyon és csók csatát vívtak ajkaink. 

- Akarlak! - suttogtam, két csók között, amire ő elmosolyodott.

Levette a melltartómat, és a melleimmet puszilgatta. A bal mellemet elkezdte szívni, egészen addig, amíg egy egész látványos szívás nyomot nem hagyott. Egyre gyorsabban ziháltam, amit ő nagyon élvezett. Levette a bokszerét, majd az én bugyimat is. Az ajkaimat harapdáltam, majd megfordítottam a helyzetünket, így már én voltam fenn. Elkezdtem Kevinen lovagolni, és hallottam ahogy egyre gyorsabb a légzése. Az én nyögéseim egyre hangosabbak lettek, mire Kevin visszafordított minket az eredeti helyzetünkbe és még gyorsabban kezdett el dugni, ami miatt hamar, és egyszerre mentünk el. Lefeküdt mellém az ágyra. A mellkasára feküdtem, ő pedig a hátamat simogatta. Nagyon boldog voltam, de megszólalt Kevin telefonja. Kevin egyből felült, ezért én is felültem. Őt figyeltem, ahogy telefonál és ezek hangzanak el:

- Jól van, nyugodj meg, nem sokára ott vagyok.-majd akivel beszélt mondott valamit.

- Rendben, kicsim sietek. - mondta, amiből már tudtam kivel beszélt.

Letette a telefont és elkezdett öltözködni.

- Komolyan Kevin? Ashley hívott igaz?-könnyezett be a szemem.

- Mit gondolsz? Igen ő volt, és megyek most hozzá...-flegmázott.

- Hogy teheted ezt? Te csak addig vagy kedves amíg meg nem fektetsz? Undorodom tőled! Soha többet nem akarlak látni téged! Kihasználtál! És én idióta még azt hittem szeretsz...! - üvöltöttem zokogva és a nadrágját vágtam hozzá, ami az ágyon maradt.

Szó nélkül öltözött tovább. amint felöltözött kiment a szobából, és semmit se mondott. 

- Idióta fasz! Rohadj meg! - üvöltöttem utána. 

Hallottam, ahogy becsapta a bejárati ajtót. Zokogva húztam a takarót a nyakaimig, miközben a plafont bámultam. Csak sírni tudtam. Azt éreztem, hogy átvert. Becsapott. Ahogy egyre jobban hergeltem magam, úgy elgondolkodtam, hogy eddig miket tettem és mennyire rossz döntéseket hoztam. De ezúttal nem akartam újra ebbe a hibába esni. Felkeltem az ágyból, felöltöztem és bepakoltam a bőröndömet. Letöröltem a könnyeimet és az összes cuccommal elindultam az ajtóhoz. Ahogy megfogtam a kilincset, eszembe jutottak a lányok. Írtam nekik egy üzenetet, hogy sajnálom, és tudom, hogy csak pár nap van még hátra, de én hazamentem. Letettem az ágyamra majd elhagytam a hotelt. Sötét volt, éjszaka volt, és tudtam, hogy nekem erre van szükségem. Én szeretem a sötétséget. Ez vagyok én. amint kiértem a vonat állomásra láttam, hogy még egy vonat lesz ami hazavihet. Vártam, hogy megérkezzen és amint megérkezett felszálltam rá. Az ablakból kinézve néztem az eget. A gyönyörű égboltot, amin rengeteg csillag ragyogott. A gondolataim és a bambulásom miatt, hamar eltelt az út. Amint beléptem a házba láttam, hogy anyuék otthon vannak. 

- Sziasztok!-köszöntem.

- Szia kicsim, hát te? Nem egy hétre mentetek le?-kérdezte Anyu.

- De, de mindegy, kifizettem mindent, és a többiek ott is vannak, de nem akarok beszélgetni. Felmegyek a szobámba.-mondtam lehangoltan.

- Kicsim, te sírtál? És mik ezek a kezeden? - nézte a hegeket.

- Felmentem a szobába. Jó éjt!- Siettem fel.

Amint felértem, beugrott egy csomó emlék, hogy mik történtek abban a szobában. akárhova néztem, mindig Kevin járt a fejemben. Hogy vajon most mit csinálhatnak Ashleyvel? Miért csinálta ezt velem? Bementem a fürdőbe, hogy lefürödjek, és lemossam magamról a történteket...

18.rész

Ahogy közelítettem a hotelt, az érzéseim egyre jobban kavarogtak, és a könnyeimet alig bírtam visszatartani. A hotel bejáratánál megláttam Kevint, aki egyedül ácsorgott. Csak be akartam menni a hotelbe, és zenét hallgatva akartam feküdni az ágyon. A lépéseim egyre lassabbak lettek, és csak Kevint néztem. Amint megálltam, Kevin észrevett az út túloldalán. Csak álltunk egy helyben és egymást néztünk a távolból. Elindultam felé, és a veszekedésünk egyre hangosabban játszódott vissza a fejemben.

Kevinnel végig szem kontaktust tartva mentem egyre közelebb hozzá. Ahogy mellé értem a szemem a földre meredt és tovább mentem az ajtóhoz. Amint elkezdtem húzni a hotel ajtaját egy kar elhúzott, és a karjaiba zárt. Ránéztem Kevinre, majd a szemem újra a földet figyelte.

Kevin egyik kezével a csípőmet fogta, másikkal gyengéden húzta fel az államat, hogy szemeink egymásba nézzenek. Ahogy belenéztem gyönyörű szemibe, megfeledkeztem arról, hogy lefeküdt Emilyvel. Nem érdekelt mit tett, vagy az, hogy kikkel feküdt le. Azt akartam, hogy újra magáévá tegyen és abban a pillanatban megcsókolt. Ahogy ajkaink összeértek, az agyam meggondolta magát. A testem ellenkezni kezdett és ellöktem Kevint magamtól. Kevin értetlenkedve nézett rám, és megállt ott, ahogy löktem. Hátrálni kezdtem, majd hirtelen megfordulva befutottam a hotelbe.

A szobám ajtaját becsaptam magam után, majd háttal neki dőltem és szép lassan lecsúsztam míg a földön ültem. Kezemmel beletúrtam a hajamba és a sírást már képtelen voltam visszatartani. Csak ültem ott a földön, és éreztem a percek múlását. Mély levegőt vettem és felültem az ágyamra. Elővettem a telefonom és megkerestem Adam számát.
- Szia Adam! Tudnánk találkozni valahol? Mondjuk ott ahol kávéztunk múltkor? - remegett a hangom.
- Szia Hope! Persze, de minden oké?
- Persze, csak találkozzunk... - töröltem le a könnyeimet.

Messziről megpillantottam a kávézót, és az érzések kavarogtak bennem. A gondolataim össze-vissza cikáztak, és nem tudtam mit is érzek valójában. Ahogy egyre közelebb és közelebb mentem az érzéseim úgy kezdtek el megsemmisülni. Amint kinyitottam az ajtót, hogy bemenjek, már semmit se éreztem. Sose gondoltam volna, hogy az érzések meg tudnak semmisülni, de tévedtem. Akkor és ott semmit se éreztem. Se fájdalmat, se boldogságot, se szomorúságot.

Megpillantottam Adamet aki az asztalnál ült eléggé idegesen. Leültem az asztalhoz, és Adam szemébe néztem.
- Kicsim ugye nincs semmi baj? - Fogta meg az egyik kezem, és aggódva a szemembe nézett.
- Minden oké! - mosolyogtam rá.
Közelebb húzódtam hozzá, és a füléhez hajoltam.
- Akarlak! - suttogtam.
Hirtelen elmosolyodott, megfogta a kezemet, és a kávézó mosdójához vitt. A férfi mosdó előtt álltunk meg.
- Mi a terved? - húztam fel a szemöldököm, mosolyogva.
- Hááát... - csókolt meg.
Közelebb húzódtam hozzá, és egyre lejjebb kezdtem tapogatni Adamet. Éreztem, ahogy egyre jobban beindul. Csókolózva mentünk be a mosdóba, ahol akár véletlen akár nem, de ott volt Kevin. Adam is egyből meglátta, és mellém állt.
- Te mit keresel itt? - mondta Adam Kevinnek.
- Mi az, hogy én mit keresek itt? Miért érsz hozzá? Mit képzelsz? - közeledett Adamhez, és egyre nagyobb hangerővel beszélt.
Kettőjük közé álltam, és eltoltam őket egymástól.
- ÁLLJATOK MÁR LE! - üvöltöttem rájuk ahogy csak bírtam.
Mindketten rám meredtek, és úgy néztek, mintha sose láttak volna ilyen idegesnek. Egyszerűen kiborultam. Nem bírtam már azt, hogy mindig feszültség van kettőjük között. Egyszerűen besokaltam.
- Jól vagy? - kérdezte Kevin, a kiakadásom miatt.
- Ahj... Na jó, én visszamegyek a hotelbe, mert már kurvára elegem van belőletek... - fordultam az ajtó fele,  és kisétáltam a férfi mosdóból.
Ahogy kimentem a kávézóból láttam, hogy Zack és Caleb egy asztalnál ült, biztosan Kevinre várva. Siettem ki a kávézóból. Hallottam ahogy valaki fut utánam és utánam szól ismerős hangon:
- Hééé! Hope! Kérlek várj már!
Megfordultam és amint láttam ki fut utánam, megálltam, hogy megvárjam....

17.rész

- Nem... nem lehetek megint olyan önző! Csak a hegekre kell nézni! - győzködtem magam, majd a tükör darabjait összeszedve bedobtam a kukába. Befeküdtem az ágyba és elaludtam.

Egy kellemesen meleg érintést éreztem az arcomon. Kinyitottam a szememet, és láttam, hogy Kevin ül az ágyamon, és simogatja az arcom. Felültem az ágyon, és elhúzódtam tőle.
- Mi a baj Hope? - furcsálta a viselkedésem.
Ránéztem Kevinre és elkézeltem, ahogyan ő és Emily szeretkeznek. Rosszul lettem. Elkezdtem szédülni, és hányingerem is lett. Borzasztó volt belegondolni.
- Komolyan nem tudod? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Hope, mi történt? - értetlenkedett.
- Az, hogy lefeküdtél Emilyvel! - üvöltöttem és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- És? - nevetett rajtam.
- Mi az, hogy és?! - üvöltöttem. - Két perc alatt tönkre tehetném a kapcsolatod Ashleyvel! Csak el kéne mondanom, hogy múltkor miért voltál nálunk, vagy, hogy megkúrtad Emilyt!
- Gyerünk! Tedd tönkte! Hajrá! Ha azt hiszed, hogy összejönnék veled, akkor nagyot tévedsz! - ment ki és becsapta az ajtót.
- Baszódj meg! - üvöltöttem utána ahogy csak bírtam.
Próbáltam összeszedni magam, de ezúttal nem ment. Kimentem a fürdőszobába, ami hatalmas hiba volt. Amint benyitottam Laylat láttam szeretkezni azzal a sráccal akivel a buliban ismerkedett, miközbe én Adammal voltam. Nem tudtam, hogy, hogyan került le az a srác, de őszintén nem is érdekelt. Egyből kijöttem a fürdőből és visszamentem a szobámba. Aludni szerettem volna, de a gondolataim nem hagytak. Kevinen járt az eszem, és a veszekedésünkön. Túl fontos, hogy elveszítsem. De úgy éreztem, hogy mostmár semmit sem tehetek. El fogom veszteni, ha akarom, ha nem. Ez az út egy hatalmas hülyeség volt részemről, és meg is bántam. Laylaék egyre hangosabbak lettek, és az egész lakosztály tőlük zengett. A gondolataim és Layla nyögései nem hagytak aludni. Nem érdekelt hogy nézek ki, de elegem lett, ezért elmentem sétálni. Sétálás közben láttam, hogy Sophie és Zack kettesben vannak, és elflörtölnek egymással. Úgy éreztem, hogy ez az út azért volt, hogy Sophienek és Laylanak jó legyen, nekem meg rosszabb. Minden reményemet elvesztettem, hogy valaha boldog lehetek. Csak haza akartam menni. Ennyit akartam...

16.rész

- Kevin! - üvöltöttem rá.
Kevin rám nézett dühösen, majd visszanézet Adamra. Újra rám nézett és szó nélkül ment ki a hotel szobából. Zack rám nézett egy tipikus "hogy tehetted ezt" nézéssel, majd Kevin után ment. Caleb egyből Zack után ment, de őt nem is érdekelte ez az egész. Layla és Sophie álltak velünk szembe és engem néztek.
- Mit kerestek itt? - néztem a lányokra.
- Mikor ti elmentetek, átjött Caleb és elkezdtünk beszélgetni, de megkívántuk a jégkását és elmentünk jégkásázni, és mikor Layla beleivott a jégkásába elordította, hogy AGYFAGYÁS és felfigyeltek ránk Zackék, akik Calebhez jöttek le. - mondta Sophie.
Miközben ezt megbeszéltük, Adam összeszedte magát, és kiment a szobából. Amint kilépett az ajtón a lányok nekem estek.
- Mire volt ez jó Hope? - kezdett vitatkozni velem Layla.
- Megint megcsináltad ezt! Gratulálok! - mondta szarkasztikusan Sophie.
Megforgattam a szemem, és összefontam a két karom. Vártam a további szidásokat, de a lányok inkább elvonultak a saját szobájukba. Pár óra elteltével, Sophie és Layla bejöttek a szobámba.
- Kimegyünk a partra. Gyere velünk! - kért meg jókedvűen Layla.
- Rendben. - válaszoltam és elkezdtem készülni.

Beültünk a lányokkal egy kávézóba a strand mellett, és ittunk egy-egy kávét. Sophie és Layla velem szemben ült, szemben a bejárattal. Láttam, hogy nagyon néznek valakiket, komoly tekintettel. Megfordultam és láttam őket. Láttam Kevint, Zacket, és Calebet. Ők is minket néztek, szóval jobbnak láttam, hogy visszaforduljak, és ezt is tettem. Ekkor láttam, hogy valaki leül mellém. Kevin volt az.
- Mizújs? - nézett rám.
Felhúztam a szemöldököm, és rosszallóan néztem rá, de nem válaszoltam. Azonnal csatlakozott hozzánk Caleb is aki velem szembe ült Sophie mellé, és Zack aki Kevin mellett találta helyét. Néma csönd volt az asztalnál, mikor Kevinnek egyszer csak megszólalt a telefonja. A beszélgetésből lehetett tudni, hogy Ashley hívta, és azért, mert ő is le akart jönni. Megbeszélték Kevinnel, hogy másnap fognak jönni, de a többes számot nem értettem miért mondta. Ashley és még ki? A beszélgetés nem tartott sokáig, mert a lányokkal inkább úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a szobánkba aludni.

Másnap reggel a parton összefutottunk a többiekkel. Ekkor már tudtam kikre értették a többes számot. Lenn volt Kevin, Zack, Caleb, meglepő módon még Adam is, Ashley, Emily és Taylor. Taylor Emily barátja, és nagyon jóba volt Sophieval. Évek óta barátok, és nem olyan rég jött össze Emilyvel, de valamiért most nem annyira voltak jóban. Látszott rajtuk, hogy volt valami nagy vita, és lehet szakítani fognak. Taylor amint meglátta Sophiet, megölelte és félre hívta, hogy tudjanak beszélni. Laylanak bemutattunk mindenkit, úgyanis ő alig ismert valakit. Mikor Sophie és Taylor visszatértek a beszélgetésük után, láttam, hogy Sophie undorodva néz Emilyre.
- Mi történt? - suttogtam Sophie fülébe.
- Majd elmondom. - mondta, és nem vette le a szemét Emilyről.
Annyira hajtott a kíváncsiság, hogy megkértem Laylat és Sophiet, hogy köszönjünk el és menjünk a szobánkba beszélni. A lányok egyből el is köszöntek, majd visszamentünk a hotelbe. Sophien látszott az idegesség, és a csalódottság.
- Ülj le Hope! - kért meg szépen Sophie.
Amint leültem Layla is mellém ült, és csak Sophie maradt állva.
- Nem tudom, hogy kezdjem, de ma beszéltem Taylorral... - kezdett bele. - Emily megcsalta őt.
Amint ezt kimondta a hangja beleremegett és nem bírta tovább mondani.
- Sophie, nyugodj meg! - nyugtattam.
- Hope, nem tudok! - üvöltött. - Kevinnel tette!
Ahogy kimondta, lefagytam. De egy kérdésre tudnom kellett a választ.
- Mikor volt ez? - kérdeztem magam elé bámulva.
- Aznap este mikor mi Balatonra jöttünk. Hope én sajnálom.
- Bassza meg! - mondtam alig hallhatóan, és berohantam a szobámba zokogva.
Becsuktam az ajtót, majd beledobtam magamat az ágyba.
- Ez az egész az én hibám! Mindenről én tehetek! - mondtam magamnak.
Elővettem a táskámtól egy picike tükröt, hogy megnézzem látszik-e, hogy sírtam. Amint a tükörbe néztem, undorodtam magamtól. A tükröt a földhöz vágtam, majd felvettem egy részét a földről, és a csuklóm fölé tartottam...

15.rész

Lementünk a partra Adammal, sétálgattunk, ekkor jött velem szembe egy kislány az anyukájával, jégkásával a kezükben. A kislány elkezdett anyukájaval veszekedni, hogy miért nem piros, és miért rózsaszín a jégkásája. Az anyuka és a kislány annyira belemerült a vitába, hogy a kislány nem vett észre és rám borította a jégkásáját. Az anyuka, bocsánatot kért, majd mentek tovább a kislánnyal. Ránéztem Adamra és elnevettem magam. Ahogy láttam Adamnek tetszett a látvány. Alig bírta levenni a szemét a félig átázott és akkor már hozzám simuló pólómról. Megkértem Adamet, hogy menjünk el a hotelbe, hogy át tudjam venni a felsőmet.

A hotel szobát nyitottam, mikor láttam, hogy az egész szoba üres. Se Layla, se Sophie nem volt benn. Bementem a szobámba és kivettem véletlenszerűen az egyik felsőmet, majd bementem a fürdőszobába. Adam is bejött és elkezdett nézegetni miközbe a pólómat csereltem ki. Mikor már rajtam volt a tiszta felső, kézzel ki akartam mosni a jégkásás felsőm, de éreztem Adam kezeit a derekamon. Megfordultam, és láttam a szemében a hatalmas vágyat, és szexhiányt. Amennyire csak tudott, annyira közeledett hozzám, és mikor megéreztem merevedő férfiasságát, nagyon beindultam. Tudtam, hogy nem lenne helyes döntés újra lefeküdni Adammel, de úgy gondoltam, hogy ha már senki nincs itthon, nem biztos, hogy kiderül. Adam felültetett a mosdókagylóra, és elkezdett vetkőztetni. Semmi ruha nem volt rajtam, mikor én kezdtem el őt. Ajkaink hatalmas csókcsatákat vívtak, és közben éreztem, ahogy belémhatolt. A lökések egyre erősebbek lettek és egyre élvezetesebbek. Nem bírtam ki, hogy ne nyögjek. Egyre hangosabbak voltunk, mikor hallottam egy ajtócsapást, de próbáltam nem foglalkozni vele, mert gondoltam a huzat csapta be valamelyik ajtót.
- Még Adam! Ahhh! - üvöltöttem hatalmas élvezettel.
Adammel egyszerre mentünk el, majd mikor végeztünk felöltöztünk, de Adam nem bírt magával és újra megcsókolt. A fürdőszobából csókolózva kiléptünk, mikor meghallottunk egy csapódást. Azonnal megfordultam és láttam, hogy mindenki minket néz. Sophie, Layla, Caleb, Kevin, Zack... Mindannyian minket néztek. Kevin dühös tekintetet vetett rám, majd Adamra és egy szó nélkül odajött és újra behúzott neki...

14.rész

Hirtelen olyan érzésünk támadt mintha figyelne minket valaki. Felültem és körbe néztem, ekkor vettem észre Calebet, Zack öccsét. Szóltam a lányoknak. De Layla nem is ismerte személyesen egyik fiút se, szóval neki egy átlagos srác volt a sok közül. Sophie ahogy megpillantotta Calebet, olyan volt mintha támadt volna egy ötlete. Caleb odajött hozzánk, köszönt nekünk.
- Zacket hol hagytad? - kérdezte Sophie.
- Otthon van. Nem hoztam magammal! - válaszolt Caleb.
- És nem tudod, hogy hol lehet jégkását venni? - kérdezte újra Sophie.
- De. Gyere megmutatom. - mondta majd eltüntek a strandoló emberek közt.

Már majdnem fél óra eltelt de Sophie sehol sem volt. Laylaval beszéltem és megbeszéltük, hogy elmegyek a mosdóba és utána megkeresem őket. Amint beértem a mosdóba fura hangokat hallottam. Olyan volt, mintha kalapáltak volna. Aztán egyre hangosabb zihálást hallottam. Hasonlított Sophie hangjára, de nem akartam bekopogni, szóval kihagytam a mosdózást, és kimentem az ajtó elé. Nem sokkal később Sophie és Caleb lépett ki a női mosdó ajtaján. Amint megláttak Caleb gyors léptekben távozott, és Sophie csak ott állt velem szemben.
- Ez komoly? Lefeküdtél a szerelmed öccsével Sophie? - fontam össze a karom.
- Miért szólsz bele? Te is lefeküdtél Zackkel nem? Akkor meg nem mindegy neked? - flegmáskodott.
- Sophie, mi bajod van? Azt hittem ezt már letisztáztuk!
- Arra nem gondoltál, hogy azért tettem, hogy Zack visszakapja?
- De Soph... - kezdtem el a mondatomat, de valaki közbe vágott.
- Lányok menjünk. - szólt közbe Layla.
- Miért mi történt? - néztünk Laylara.
- Tudjátok, hogy nem bírom a kisgyerekeket! Most fröcskölt le az egyik kisgyerek és bedobtam a vízbe... És most üldöz az anyja, pedig a gyereknek semmi baja... - hadarta el, olyan gyorsan ahogy csak lehetett.
Átvettük Laylatól a cuccainkat amit idáig cipelt, majd futottunk egészen a hotelig.

Kora reggel kopogásra ébredtünk. A lányok túl lusták voltak felkelni és megnézni ki az, úgyhogy én voltam az aki kinyitotta az ajtót.
- Szia Hope! - mosolygott az édes mosolyával Adam.
- Szia, hát te? - öleltem meg.
- Calebbel jöttem, csak tegnap nem volt kedvem lemenni a strandra, de mondta Caleb, hogy itt vagytok, és Sophie elmondta azt is, hogy melyik hotelben, és melyik szobában.
- Ez tök jó, figyelj a lányok alszanak és szerintem még sokáig is fognak, szóval ha van kedved 2 perc és elmehetnénk kávézni. - mondtam, mire ő belement.

Kávé után sétálgattunk a környéken, meg beszélgettünk. Bocsánatot kértem amiért Kevin behúzott neki, de én sem értettem, hogy mi történt akkor...

13. rész

A csengő hangja ébresztett. Megnéztem a telefonomon az időt, és még csak reggel 7 óra volt. Lementem és kinyitottam az ajtót. Kiváncsi voltam ki lehet az ilyenkor, és reménykedtem, hogy hátha választ kapok a kérdéseimre.
- Mit képzelsz? - támadott le Ashley. - Mit keresett itt tegnap Kevin?
- Ashley ez nem ért volna rá? - fograttam szemeimet.
- Nem! Kopj le róla! Nem kellesz neki! Mit akarna tőled? Nézzél már tükörbe! - kritizált.
Mikor kimondta az utosó szót, rávágtam az ajtót és visszamentem a szobámba. Aludni szerettem volna, de Ashley szavai jártak a fejemben. Amiket mondott mégjobban csökkentették az önbizalmam. Felültem az ágyamon és magam elé tettem a laptopom. Böngésztem a neten, mikor beugrott egy ablak. Balatoni hírdetés volt. Felkeltette az érdeklődésemet ezért utána olvastam. Felhívtam Sophiet, és Laylat hogy jöjjenek át, mert mondani valóm van. Mikor átjöttek előálltam azzal az ötlettel, hogy egy teljes hétre hárman lemehetnénk Balatonra egy nagyon jó hotelbe és én fizetném. A lányok egyből belementek. Felhívtam a hotelt és lefoglaltam egy szobát másnapra. Utána felhívtam a szüleimet, akik egyből belementek és pénzt is küldtek. A lányok hazamentek én meg egész nap pakoltam. Mikor elkészültem a bőröndöt levittem a bejárati ajtó mellé és felmentem aludni.

Reggel mikor felkeltem, lementem a konyhába reggelizni, majd rendet raktam a házban. Nem telt el sok idő, mikor megérkeztek a lányok hatalmas csomagokkal. Annyi csomag volt nálunk, mintha az egész házat magukkal hozták volna. Megbeszéltünk pár dolgot, majd elindultunk a Déli pályaudvar felé.

Egy gyönyörű szobát kaptunk a hotelben, közel a Balaton parthoz, és 3 ággyal. Olyan volt az egész, mint egy álom. Lányokkal körbenéztünk a hotelben, hogy tudjuk mit hol találunk, utána lementünk a vízpartra. Mind a hárman be szerettünk volna menni a Balatonba, hisz, csak kellemesebb és elviselhetőbb lett volna ez a kánikula. Amint beleléptünk a jéghideg vízbe egyből átgondoltuk, és úgy döntöttünk, hogy lefekszünk napozni...